LEVÉLTÁRI FÜZETEK 9.
- Details
- Category: Levéltári Füzetek (sorozat)
- Created on Wednesday, 18 May 2011 06:04
 |
Juhász István Fejezetek Kecskemét építészetének történetébőlKecskemét, 1993. 147 p. Fűzött. Összefoglalás angol és német nyelven.Elfogyott. |
Összefoglaló:
Juhász István munkájában Kecskemét három nevezetes épületét mutatja be építészettörténeti, művelődéstörténeti, helytörténeti, művészettörténeti megközelítésben. Mindhárom dolgozathoz jegyzeteket fűzött, és képanyaggal tette szemléletessé. A kötetet német nyelvű összefoglaló zárja.
A könyv első tanulmánya a jelenleg Bozsó gyűjteménynek otthont adó épületegyüttes közül a legrégebbivel ismertet meg. A házat Nemes Nagy Pál építtette fel, családja otthonául szolgált. A szerző bemutatja az öröklő tulajdonosokat, majd Klapka Friedrich hadnagyot, aki feleségétől, Deák Krisztinától pénzen váltotta meg az apai örökségként kapott házat. A szerző adatokat közöl a Klapka család tagjaira vonatkozóan, majd Klapka Györgyöt (1820-1892) mutatja be, aki 1832-1835 között a kecskeméti piarista gimnázium diákjaként nagybátyjánál lakott.
A Klapka család elköltözése után Faragó József lett a tulajdonos, az épület egyre elhanyagoltabbá vált, az őt követő tulajdonosok sem fordítottak rá gondot. Felújítására az 1950-es évekig nem került sor, majd amikor Bozsó János festőművész lakott a házban gyűjteményét is itt helyezte el, amit 1975-ben a városnak adományozott.
A második munka a Bács-Kiskun Megyei Bíróság székházának építéstörténetét mutatja be, részletesen elemezve az azt megelőző időszak gazdasági életben hozott változásait. Kecskemét az ország legjelentősebb szőlő- és gyümölcsexport piacává vált, a városi funkció megváltozása városrendezési feladatokat vont maga után: többek között a közlekedési útvonal javítását, a vasútállomástól a városközpontba vezető Rákóczi út kialakítását, mely a szintén kereskedelmi célból megnövelt főtérre vezet. A szerző bemutatja a jogszolgáltatás abszolutizmus korának kecskeméti épületeit, a királyi törvényszék felállításának körülményeit, és elhelyezését, a "Cserepes" átépítését, majd tudósít az új törvényszéki palota építésének előzményeiről, az igazságügyi épülettípusokkal szemben támasztott korabeli követelményekről, adatokat közöl a kecskeméti épületet tervező Wagner Gyuláról (1851-1937), akit a törvénykezési épületek specialistájának tartottak. Bemutatja az 1903-1904-ben a Rákóczi úton épült kétkupolás eklektikus stílusú törvényszéki palotát, majd megemlékezik a királyi törvényszék elnökéről Stipl Károlyról (1857-1909).
A kötet harmadik tanulmánya az 1910-12. évben felépített Művésztelepet, és annak környezetét, a festőivé alakított Műkertet mutatja be. A Műkertet a szőlő és gyümölcstermesztés gyakorlati oktatásának céljára hozta létre a város, 1857-től Bakule Márton főkertész vezetésével. Juhász István ismerteti a főkertész feladatait, Bakule, majd utódja tevékenységét. Mivel a kert a hozzá fűzött reményeket nem töltötte be, 1882-től népkertté alakították át. 1894-től a gyümölcskertészet megszűnt, helyén díszkertet létesítettek. A tanulmány második része Kada Elek polgármester művészetpártoló tevékenységét és a művésztelep megszervezésére irányuló törekvéseit mutatja be, majd ismerteti Jánszky Béla (1884-1945) és Szivessy Tibor (1884-1963) építészek feladatait, a terveket és azok megvalósulását, az építésben részfeladatot vállaló művészek tevékenységét. A szerző bemutatja a telep első vezetője, Iványi-Grünwald Béla tevékenységét, felsorolja az itt letelepedő, vagy a művésztelepen ideiglenes alkotók egy-egy csoportját (a művészek nagy száma miatt lehetetlen volt mindenkit megemlíteni), adatokat szolgáltat itteni működésükről, Kecskemét művészeti életében betöltött szerepükről. A második világháború után a villákat nem művészcsaládok foglalták el, 1957-ben a műterembérházat a városvezetés átadta a Képzőművészeti Alapnak. Az alkotóház azóta nagyon sok művésznek teremtett itt lehetőséget az elmélyült munkához. A könyv utolsó fejezete a Műkert 1960-as évektől kiinduló fejlesztéseit veszi számba.