Bögös Ágnes

IRREDENTA KULTUSZ AZ 1920-AS ÉVEKBEN KECSKEMÉTEN A HELYI SAJTÓ TÜKRÉBEN

BÖGÖS ÁGNES
IRREDENTA KULTUSZ AZ 1920-AS ÉVEKBEN KECSKEMÉTEN A HELYI SAJTÓ TÜKRÉBEN

 
A trianoni békeszerződés létrejöttének előzményei

Az elmúlt évezredben a magyarság lélekszáma, etnikai összetétele hatalmas változáson ment keresztül. A Kárpát-medencében megtelepedő és államot alapító magyar nemzet virágzásának a 150 éves török hódoltság vetett véget. Ez alatt az idő alatt a folyamatos csatározásoknak köszönhetően a magyarok száma drasztikus mértékben csökkent. Az elnéptelenedést betelepítésekkel, illetve áttelepítésekkel próbálták pótolni, amelynek következtében az ország soknemzetiségűvé vált.
——A Habsburg-birodalom területén élő nemzetek, beleértve a magyarságot is, folyamatosan törekedtek önálló államiságuk kialakítására. A kiegyezést követően ezek a törekvések felerősödtek, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar vezetés nem érdekelt többé a nemzetiségi kérdés drasztikus megreformálásában.

A világháborút elindító merénylet mintegy gyújtóbombája volt a nemzetiségek eszmélésének is. Elérkezettnek látva az időt a cselekvésre, sorra jelentették be igényeiket egy önálló állam kialakítására. Románia közölte, hogy igényt tart Erdélyre, a szerbek is előálltak területi követeléseikkel. Thomas Masaryk és Eduard Beneš cseh politikusok önálló Csehországot akartak, egy Ausztriát és Magyaroroszágot elválasztó, őket a délszláv államokkal összekötő folyosóval. Mindamellett a szlovákok is törekedtek az önálló állam kialakítására. A kis nemzetek szinte mindegyike nagy államok létrehozásában gondolkodott.
——A magyarságnak azonban nem a mindeközben folyamatosan alkalmazott magyarellenes propaganda ártott a legtöbbet, hanem az 1918 márciusában megkötött német-orosz békeszerződés, amelynek következtében a nyugati hatalmak úgy döntöttek, hogy a német nyomás ellensúlyozására létrehoznak egy kis nemzetek tarkította övezetet. Bár hangoztatták, hogy a békekonferencia megszületésekor a Monarchia már nem létezett, annak feldarabolásához mégis hozzájárultak a kisebb nemzeteknek nyújtott diplomáciai és katonai segítség révén.(1)
——A soknemzetiségű Magyarország fenntartása a kisebbségek elszakadási és önrendelkezési törekvéseit figyelembe véve hosszú távon megvalósíthatatlan lett volna, azonban a Trianoni békeszerződés ennek figyelembe vételével is kirívóan méltánytalan volt. Magyarország a vesztes háborúk utáni tipikus magatartásformák közül a teljes elutasítás álláspontjára helyezkedett a békeszerződést illetően: "A történelemben nem volt még arra példa, hogy egy ország ilyen mértékű etnikai csonkolás fölött rögtön napirendre tért volna."(2)
——Ez az elutasítás ugyanakkor egy sajátos kettősségben nyilvánult meg: egyfelől a teljes és szélsőséges tagadásban, másrészt a külpolitikai helyzet felmérésében annak belátásával, hogy a történelmi Magyarország helyreállítására reális esély nincs. Így a békeszerződést követő években az elégedetlenség és felháborodás a patetikus hangvételű szónoklatokban, újságcikkekben ki is merült, mesterségesen fenntartva az egyébként is ellenséges közhangulatot.


A békeszerződés aláírása és ratifikálása

A békeszerződés aláírása Magyarországon nemzeti gyásznap volt. Budapesten az iskolákat és a hivatalokat bezárták, az üzletek közül csak az élelmiszert árusítók maradhattak nyitva. 10 órától tiltakozó gyűlések kezdődtek városszerte. A felvonuló tömeg irredenta jelszavakat kántált. A 11 órakor összeülő nemzetgyűlés házelnöke, Rakovszky István beszédében hangoztatta, hogy a magyarságot semmiféle külső erő szét nem szakíthatja. A képviselők felállva tapsolták meg egyetértésük jeléül a békediktátum ellen, "amely ezeréves országunk szétdarabolását kimondja".(3) A gyors revízióban való hit ugyan teljességgel megalapozatlan volt, ennek ellenére eleinte még a politikusok egy része is ebben reménykedett.
——A trianoni békeszerződést a magyar politika alapvetően elítélte, törvénybe iktatását követően (1920. november 15., Budapest) azonban tartózkodott annak nyílt bírálatától. A magyar társadalom részéről pedig - amely szellemi önállósulásának kezdetén a politika és a sajtó megnyilvánulásaival szemben inkább befogadó, mintsem kezdeményező volt - a tiltakozás leginkább érzés és közhangulat volt, nem pedig mozgalom.(4) Annál is inkább, mivel a revízió megvalósítása önerőből, a nagyhatalmak segítsége nélkül képtelenség lett volna.
——A lengyel-szovjet háború rövid ideig megcsillogtatta a határrendezés, és a jórészt magyar lakta területek visszaadásának lehetőségét egy esetleges lengyel-magyar megegyezés által. A magyar kormány a vesztésre álló lengyelek megsegítésére közel 100 000 fős hadsereg felállítására kért engedélyt, ám a francia és a brit vezetés ellenezte a magyarok beavatkozását, mert a magyar hadsereg áthaladása a román és cseh-szlovák területeken előre nem látható következményekkel járt volna. Az antant várakozó álláspontra helyezkedett, miközben augusztusban a varsói csatában Lengyelország elsöprő győzelmet aratott a szovjetek felett, értelmetlenné téve ezáltal a magyar kormány törekvését. Mindamellett 1920-ban kölcsönös támogatási szerződés jött létre Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság között, 1921-ben pedig Románia-Csehszlovákia, valamint Románia-Jugoszlávia között, majd Olaszország is megegyezett Jugoszláviával a határvidék kérdését illetően.
——A külpolitikai események alakulásának hatására az 1920-as évek végétől a magyar kormány fokozatosan beletörődött az "elfogadhatatlanba", és az azonnali revízió lehetősége lekerült napirendről. A közvélemény azonban hajthatatlan maradt, továbbra sem mutatott hajlandóságot a békeszerződés elfogadására, a továbblépésre.


A kormány viszont a nagyhatalmak nyomására egyre erőteljesebben törekedett a békeszerződés ratifikálására, amelynek határidejéül az antant november 15-ét jelölte meg. Hosszas huzavona és erőteljes tiltakozás után végül Teleki Pál (július 19-től a kormány elnöke) felszólalása győzte meg a képviselők többségét, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy a békeszerződés elfogadása az egyetlen lehetséges út Magyarországnak a jövő felé, az ország újjáépítése felé, nem keltve feleslegesen ellenséges indulatokat, hamis reményeket a határokon kívül rekedt magyarokban. Teleki beszédének hatására végül a képviselők mintegy háromnegyede elfogadta a békeszerződés ratifikálását, a többiek azonban tiltakozásuk jeléül azonnal elhagyták a termet.
——Párizsban 1921. június 7-én döntöttek a békeszerződés elfogadásáról, azzal a megjegyzéssel, hogy a határrendezés hiányosságai az országok közötti szoros gazdasági együttműködéssel korrigálhatók. (Ebből az elképzelésből sajnos semmi sem valósult meg, s ahogyan azt Romsics Ignác: A Trianoni békeszerződés című kiadványában rendkívül képletesen megjegyezte "Az 1930-as évek közepétől az egész térség a német gazdaság köldökzsinórján függött.".)(5)


Korabeli plakát
Korabeli plakát
Irredenta kultusz

Jelentős változást az 1927-es év hozott az április 5-én aláírt olasz-magyar szerződéssel, amellyel Magyarország nagyhatalmi támogatót szerzett revíziós politikájához, és egy aktívabb külpolitikai periódusba lépett. Bethlen május 27-én Zalaegerszegen megtartott beszédében nyíltan meghirdette a revízió programját, majd Lord Rothermere angol sajtómágnás revíziót támogató politikájának hatására július 27-én a kormány egyetértésével megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely innentől kezdve a revíziós törekvések legfőbb pillérévé vált. Több országban titkárságokat tartottak fenn, befolyásos politikai kapcsolatokat ápoltak, előadásokat tartottak, kiadványokat jelentettek meg magyar és idegen nyelveken, majd 1930 októberétől tudatosan törekedtek egy országos jelentőségű szervezet kiépítésére, amelynek taglétszáma rövid idő alatt 2 millió főre emelkedett. Gyűléseiken irredenta dalokat énekeltek, zászlókat bontottak, közös imák, lelkesítő beszédek hangzottak el. A magyarok Lord Rothermere-t ajándékokkal halmozták el, amelyek elhelyezésére a lord londoni palotájában külön szobát kellett berendezni.(6)
——Az ilyen jellegű, látszólag érzelem szította tettek mögött nagyon is tudatos erők munkálkodtak. Számos jelentős külföldi személyiség "esett áldozatául" a magyar vendégszeretetnek, szívélyességnek és gasztronómiának. A meghívások mögött a magyar követség állt, tudatosan kontrollálva a revizionista törekvéseket.(7)
——Az erősödő irredenta törekvések a hétköznapi élet több színterén is éreztették hatásukat. Különféle revizionista jelszavak forogtak közszájon, pl. "Nem! Nem! Soha!", "Így volt, így lesz!", "Mindent vissza!", "Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!". Számos használati cikk és ajándéktárgy került forgalomba a történelmi Magyarország képének és a fenti jelszavaknak a feltüntetésével, de a kereskedelem a gyerekeket sem "kímélte". A revizionista jelszavak és képek a könyveken, füzeteken, kirakó- és társasjátékokon is megjelentek. A legérdekesebb árucikkek egyike a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége által forgalmazott képeslap volt, amely a történelmi Magyarországot ábrázolta olyan módon, hogy az elcsatolt területek a lapon mozgathatóak voltak. A Móricz szavaival élve "vértelen" irredenta kultusz szimbólumok szintjén maradó megnyilvánulásait az elcsatolt területeken élő magyarság némi keserűséggel figyelte, megállapítva, hogy még az anyaországban a hangzatos megnyilvánulásokon kívül nemigen történik semmi, addig tőle a feltétlen ellenállást, a végsőkig való kitartást várják.(8)
——Az oktatás, mint a felnövekvő magyar nemzedék tudatának befolyásolására leginkább alkalmas eszköz kiemelkedő szerepet kapott ebben a törekvésben. Papp-Váry Elemérné Magyar Hiszekegy című verse nemzeti imádsággá emelkedett, majd 1920-ban egy kultuszminiszteri rendelet értelmében az elemi és középiskolákban ezzel kezdtek és fejeztek be minden tanítási napot.(9)

A magyar hiszekegy
A magyar hiszekegy

Ahogy a mindennapi életben, úgy a művészetekben és a kultúrában is fellelhető volt az irredenta kultusz. Országszerte irredenta emlékműveket, szobrokat állítottak(10), de az ország nagy költőit-íróit is megihlette hazájuk szétdarabolása. Kétségtelen azonban, hogy ezek a művek nem propagandacéllal készültek, hanem a veszteség felett érzett fájdalom ihlette őket.

› › ›

Jegyzetek

(1)  ORMOS Mária, 2005. 8-11. o.
(2)  DIÓSZEGI István, 1999. 14. o.
(3)  ROMSICS Ignác, 2001. 207-208. o.
(4)  ZEIDLER Miklós, 2001. 78. o.
(5)  ROMSICS Ignác, 2001. 234. o.
(6)  ZEIDLER Miklós, 2009. 118. o.
(7)  ABLONCZY Balázs, 2005. 13. o.
(8)  ZEIDLER Miklós, 2001. 78. o.
(9)  ZEIDLER Miklós, 2009. 118. o.
(10)  Pl. Budapest, Szabadság tér, a fővárosi Szabó Ervin könyvtár épülete előtt álló „Magyar igazság kútja”, a „Magyar fájdalom” szobra Debrecenben.

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012